Apa épít

A korábbi analóg tökökkel valahogy nem volt szerencsénk a versenyek során, ezért sokat törtem a fejem, hogyan lehetne újítani valamit. Egy régóta folyamatban lévő projekt miatt én is beszereztem egy Arduino kezdőszettet, gondoltam, amíg azt nem használjuk fel, összedobhatnánk belőle valami érdekeset.

Hamar megszületett az ötlet, hogy faragjuk ki a halálcsillagot és turbózzuk fel az egészet némi elektronikával. Sajnos kicsit kompromisszumos lett a végeredmény, de azért büszkék voltunk rá. Abban az évben nem tudtunk megfelelő méretű alapanyagot beszerezni és valljuk be, azért a faragás minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után.

A hanglejátszó dobozból kiindulva építettük fel az egészet, csak ezúttal nem gombokkal terveztük vezérelni a hanglejátszást, hanem egy mozgásérzékelővel. Ehhez terveztünk még három darab, a szuperlézert imitáló kis, zöld ledet. Sajnos az mp3 lejátszós setup valahogy nem akart összeállni, hol működött, hol nem, de leginkább nem. Néha, induláskor elkezdett búgni és onnantól kezdve a hanglejátszásnak reszeltek. Bizonytalannak éreztem ezt így nagyon, főleg úgy, hogy ha esetleg az iskola aulájában makkan meg valami, akkor a portás néni valószínűleg rövid időn belül kitér a hitéből.

Sajnos az mp3 lejátszás valahogy nem volt túl stabil.

Ezt elkerülendő, átálltunk a sima sd kártyás megoldásra, az Arduino ugyanis képes plusz elektronikák nélküli hanglejátszásra is, igaz, így kizárólag wav fájlokat lehet megszólaltatni, azokból is elég alacsony minőségűeket. Ilyenkor a hangerővel se nagyon lehet falakat bontani, így rögtön az elején beszereztem egy nagyon olcsó, kicsi, kínai erősítőt az sd olvasó mellé.

SD kártya olvasó és egy mini erősítő

Gyors kábelezés

A B változat már teljesen stabilnak bizonyult, tökéletesen reagált a mozgásérzékelőre is. Azért az mindig nagyon jó érzés, amikor valami úgy működik, ahogy azt az ember eredetileg elképzelte. :) Fantasztikus egyébként, hogy egy ilyen kis mozgásérzékelő fillérekért, mindösszesen néhány száz forintért beszerezhető az Arduinohoz. Bekötés után gyakorlatilag magától működik, csak le kell kérdezni, a panel megfelelő pinjét, hogy éppen van-e rajta jel. 

Még mindig csak tesztelés, de már működik a mozgásérzékelő és világítanak a ledek

A hangszórónak és a három, lézert megszemélyesítő lednek terveztem egy teljesen egyedi kis dobozt. Ezzel a hangszórót is meg tudtam óvni a nedvességtől, valamint így a hangerős is javult, nem keveset.

Egyedi hangszóró tartó, a ledek számára előkészített helyekkel

A dobozt 3D nyomtatóval készítettem el, a lehető legegyszerűbb anyagból, PLA-ból. Ennek az előnye, hogy nagyon könnyen nyomtatható, ellenben viszonylag alacsony hőfokon (kb 60) visszalágyul, deformálódik, ehhez a projekthez viszont kiváló választás volt. Elég pontosra is sikerült a nyomat, a hangszóró tökéletesen passzolt.

Mini hangfal PLA-ból

Az alapvető funkciók tesztelése után következhetett az összeállítás, alaposan fel is szerelkeztünk a feladathoz. A multiméter elektronikai projekteknél kötelező kellék, faragáshoz pedig szereztem egy mini véső készletet. Az elektronika meghajtására egy 10 000 mA-es powerbank-et szántam, hogy jópár napig el tudjon ketyegni.

Haláltök faragás, kezdőszett

A vésés megkezdése előtt még hátra volt némi drótozgatás és ragasztgatás. A mozgásérzékelő is kapott egy saját tervezésű burkolatot, hogy a nedvesség nehogy tönkre tegye. A hangszórót, a ledeket és a mozgásérzékelőt is FBS ragasztóval rögzítettem a házukban. A kábel kivezetésekhez is kentem egy keveset az anyagból, hogy tökéletes legyen a szigetelés. Amíg a ragasztó száradt, kezdődhetett a kézimunka.

Utolsó simítások a kellékeken, ragasztás, szigetelés

Minden tökfaragás a jelölgetéssel kezdődik. Ebben az évben vastagabb filcet használtunk, sokkal könnyebb is volt vele dolgozni a felületen. Persze rögtön az elején meg is csúszott a kezem de a legvégén némi alkohollal könnyen segíteni lehetett ezen a problémán.

A kép csalóka, ez a tök bizony nem túl nagy

A tányér és az árok kifaragásával kezdtünk. Nagy lyukat fúrni ugye nem nagy kunszt, a halálcsillagot körbevevő árok viszont már érdekesebb falat volt de végre letesztelhettem az új vésőimet. :)

Az árkot és a kis mintákat egyébként úgy kell kialakítani, hogy a lehető legvékonyabb réteg maradjon tök belseje és külseje között, különben nem tud átszűrődni a fény a felületen. Többször írtam már, hogy az iskolában csak nappali fényviszonyok között tekinthetőek meg az alkotások. Ebből a megfontolásból és abból, hogy nem voltam még gyakorlott a vésőkkel, inkább biztosra mentem és csak a felszínt kapargattam meg egy kicsit.

Véső teszt. Azért ez az árok lehetett volna szebb is.

Az árok kivésése után kezdtem felbátorodni és a többi részének is nekiálltam. Az új szerszámok jó szolgálatot tettek de azért nem nevezném éppen sétagaloppnak a velük való munkát. Könnyen megcsúszik az ember keze, ha tapasztalatlan, ez látszik is a kontúrokon. 

Véssünk még egy kicsit!

A végére azért már egész bátran hámozgattam a tököt és úgy gondolom, a körülményekhez képest egyáltalán nem lett szégyellnivaló a végeredmény.

Azért ez már kezd hasonlítani

Kicsit még alakítani kellett a hangszóró helyén, hogy jobban elférjenek a ledek de kezdett összeállni a mű, legalábbis ami a külcsínt illeti.

Minden készen áll, jöhet bele az elektronika

Az igazán izgalmas rész ezután következett, el kellett kezdeni a helyére illesztgetni az elektronikát. A hangszóróval kezdtük és mit mondhatnék, így már azért elég felismerhetővé kezdett válni.

A lézer, akarom mondani a hangszóró a helyére került

Sajnos a kezdeti összképbe kicsit bele kellett rondítani a mozgásérzékelő miatt. Mindenképpen előre kellett nézzen, hogy akkor érzékeljen mikor szemben állnak vele, emiatt alul került elhelyezésre, így viszont sajnos a kivésett mintázatot be kellett áldozni azon a kis területen.

Sajnos a mozgásérzékelőt is el kellett helyezni valahogy :/

Minden a helyére került, már csak a vezérlésre kellett rákötni mindent. Igaz, itt még nem tudtam, hogy a végén majd minden elfér-e a belsejében de már minden működött, pont úgy ahogy el lett tervezve.

Kicsit azért necces volt, hogy belefér-e majd az elektronika

A biztonság kedvéért jól feltankoltuk az SD kártyát hanganyagokkal, nehogy túl hamar unalmassá váljon.

Iskolabarát hangeffekt

Az elektronikát egy nejlon zacskóba tettük, majd az egészet belegyömöszöltük, a tökbe. Nem volt épp egyszerű feladat de a kis méret ellenére ha szűkösen is, végül minden elfért. Már csak annyi dolog maradt reggelre, hogy indulás előtt rákössük a vezérlést a powerbank-re és hermetikusan lezárjuk a zacskót. Vicces volt, ahogy az autóban ülve többször is megszólalt az úton. :D

Halálcsillag, tökfödővel együtt

Nem lesz nagy meglepetés szerintem ha azt mondom, csodájára járt az iskola jelentős része. :D Bevallom, én nagyon aggódtam, nehogy majd túl hangos legyen és megzavarja az órákat, emiatt elég sok időt töltöttem a megfelelő hangerő beállításával, még a leadás reggelén is állítottam rajta. Szerencsére alaptalannak bizonyultak a félelmeim, a portás nénin kívül senki se panaszkodott, hogy nem lehetne-e kikapcsolni valahogy. :) (Gyanítom, a szirénát élvezhette a legjobban) Természetesen nem véletlenül lett úgy kialakítva az egész, hogy ne legyen rajta ki/be gomb, úgy elveszett volna az egésznek a varázsa.

Ebben a versenyben sincs konkrét első helyezett, a legjobb műveket rangsorolás nélkül díjazzák. Az első két év próbálkozásai után (2019, 2020) végre ebben a kategóriában is sikerült bezsebelni egy oklevelet meg egy tábla csokoládét. :)

Ami viszont a tök utóéletét illeti... Nos... elég illúzióromboló mikor szét kell bontani maradványokat, na de ez egy ilyen műfaj. Az elektronika természetesen kinyerhető volt, teljesen működőképes állapotban. Újra is hasznosítottuk a következő versenyen. :)

Az elektronika tökéletes állapotban vészelte át a kalandot

Ami viszont a többit illeti... Eléggé megviselte szegényt az öt napos álldogálás.