Apa épít

A prototípusnál tulajdonképpen semmi se úgy sült el, ahogy szerettem volna, ideje volt hát feljavítani a dolgokat.

A sok zsákutca mellet elkezdtem tervezgetni, hogyan lehetne egy rendes markolatot csinálni de mindig ugyanarra jutottam: egy esztergált markolat lenne az igazi. Hogy ez mennyire túlzás, azt döntse el mindenki saját maga! :)

Az 1.0-ás változat kicsit félbe lett hagyva de miközben rajzolgattam, tervezgettem, megérkezett kínából az első üvegbütyök csomag. Végre felkerülhetett az i-re a pont.

A ragasztószalagnál még körül kellett metélni

Most lehetne azt mondani, hogy az üveg egy elég sérülékeny valami, de felkészültem erre az eshetőségre is. :P

Van még ott ahonnan ez jött. Nem spóroltam semmit!

Sajnos szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy jó alaposan megkoptak a CAD-es ismereteim a középiskola óta de azért az alapokra még mindig meglepően jól emlékeztem. Kifejezetten élvezetes volt feleleveníteni a régen tanultakat és kicsit elmerülni a tervezésben úgy, hogy ez nem csak papíron, műhelyrajz formájában fog majd létezni, hanem egy kézzelfogható tárgy lesz belőle.

Próbáltam felidézni azt a kevés gyakorlatot is amit eszterga gép előtt szereztem, nehogy valami legyárthatatlan szörnyszülöttet alkossak. Közben viszont megint előtört a szerelhetőség iránti mániám, ezért több darabból terveztem meg a markolatot. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a dizájn egyszerre egyszerűsődött és bonyolódott.

Oké, nagyjából összeállt minden, már csak le kellett gyártani. Jött a bibi, hol találok erre embert a környéken? A google szerint gyakorlatilag sehol. Találtam viszont online egy-két szakembert akiktől lehetett ajánlatot kérni. Rögtön két meglepetés is ért.

Először is mindössze egy-két pontosítást kértek csak a tervekkel kapcsolatban, ezt leszámítva a jelek szerint teljesen megvalósíthatóra sikeredett. Megnyugodtam, a jelek szerint nem vagyok teljesen kutyaütő.

A második meglepetés az összeg volt, amennyiért realizálódhatott volna. :D Inkább nem írom le. :) Valójában mindent végiggondolva, természetesen nem drága, csak így, hobbiból, elsősorban egy iskolás farsang miatt egy kissé túlzónak éreztem ekkora kiadást.

Elengedtem, cserébe eljátszottam gondolatban egy mini eszterga beszerzésével. Igen, kissé elszállt velem a ló de olcsób is lett volna mint legyártatni az alkatrészt. Nyilván ez is elvetésre került. Amúgy is teljesen kiestem a gyakorlatból, biztos óriási kínszenvedés lett volna ha én állok neki a gyártásnak.

A következő variáció az volt, hogy megpróbálom 3D-ben kinyomtattatni valakivel de a műanyag használatával valahogy nem tudtam megbarátkozni. Ezt az opciót is kilőttem.

Visszatértem az esztergához és ekkor jött a meglepetés. Körbekérdeztem az egész baráti körömet, csak épp a családban nem érdeklődtem, ismer-e valaki helyben szakembert. Lényeg, hogy lett ember, ráadásul a régi ismerettség miatt nagyon baráti lett az árajánlat is.

Telefonon leegyeztettünk még pár dolgot és néhány nap múlva már a kezemben is tarthattam amit megálmodtam. :) Minden működött, az egyes darabokat csak egymásba kellett csavarni. Kell ennél több?

Kevés ahhoz fogható érzés van, mikor egy papírra vetett ötlet kézzelfoghatóvá válik

Nem veszi fel a versenyt a profi fénykardépítők dizájnjaival, de azért így is elég ígéretes

A fenti kérdés költői volt, persze, hogy bele kellett még nyúlni a végtermékbe. :D Kivételesen nem kell annyira nagy dologra gondolni de az helyett, hogy otthon furkáltuk volna ki a bekapcsológombnak a lyukat, ezt is inkább profira bíztam. Apropó gombok.

Kukáztam az eredeti narancssárgát és helyette rendeltem Aliról fémet, méghozzá olyat ami világít is. A kék kardhoz kéken világító dukált, ebből is mindjárt kettőt rendeltem, biztos ami fix. Kicsit előre is gondolkodtam - ha már volt még egy fénykard elektronikám - és rendeltem kettő darab zöldet is. :)

Itthon is beszerezhető de sokkal drágábban, viszont jobb minőségben

A legjobb döntés volt visszavinni a kész markolatot. Nem akárhogy készült el a furat. Marógéppen szépen elő lett készítve neki egy kis sík felület, így sokkal könnyebben lehetett később rögzíteni a gombot. Itthon maximum süllyesztéssel bohóckodhattunk volna, kétes végeredménnyel, ez viszont vérprofi megoldás.

A gombnak is elkészült a furat, a felület marógéppel lett előkészítve

A hangnak is ki kell jönnie majd valahol

Végre következhetett a nagy feladat: Átoperálni az alkatrészeket a donorból.

Mielőtt még nekiláttam volna, a markolaton látható kis bemélyedésekbe vásároltam pár O-gyűrűt. Tökéletesen passzoltak - nemhiába, így lett tervezve, na ;) - és kicsit megtörték a markolat egyhangú fémszínét.

Számításaim szerint az új változatban sokkal több helynek kellett lennie belül, úgyhogy az elektronika, az akkumulátor és hangszóró rögzítésére kitaláltam egy nagyon egyszerű kis megoldást. Esztergáltattam műanyagból két darab gyűrűt, ezeket akartam összekötni hosszabb csavarral, vagy valamivel. A valami végül bicikli küllő lett. :)

A terv az volt, hogy a küllőkkel összekötöm a két kis műanyagot, ezek pedig majd a helyükön tartják az elektronikát és az akkumulátort. Bónuszként majd egyszerűbb lesz az egészet egyben kibányászni a csőből, ha tölteni kellene az akkut.

O-gyűrűk a helyükön, készül a belső tartószerkezet

Azért ha valami le van mérve rendesen, az le van mérve rendesen. :) Kiválóan illeszkedtek a kis műanyagok a fémtestbe.

Nagyon nem hátrány, ha jól van lemérve minden :)

Beválni látszott a dolog. Belőttem a minimálisan szükséges hosszt, majd méretre vágtam a küllőket.

Egy elképzelés, ami működik

Fentről lefelé haladva elkezdtem újra felépíteni az egészet. Mivel az egész rész fémből készült és közvetlenül erre illeszkedett a led, feleslegessé vált a prototípusban alkalmazott csavaros hűtési megoldás. Sajnos nem sikerült azért problémamentesre a dolog. Hiába mértem le mindent, a kábelek helyigényét és hajlékonyságát alulbecsültem. A beszerzett tyúkbelek amúgy kellemesen vékonyak voltak ugyan, viszont rendkívül merevek.

A tervek szerint a led alá kellett volna őket begyűrni aztán elvezetni hátrafelé az egészet de ez nem jött össze. Kénytelenek voltunk ismét egy kis sufni tuningot alkalmazni és kitágítani a furatot, hogy rendesen elférjenek a kábelek.

A ledet a már jól bevált FBS ragasztóval rögzítettük a fémhez, majd ugyanezt kentük a led és a fókuszlencse közé.

Azért ez sokkal pofásabb mint a csavaros megoldás

Miért istenítem ennyire az FBS-t: Alapvetően egy szilikonos ragasztóról beszélünk ami iszonyat jól tapad szinte minden lényeges anyagra: üvegre, fémre, PVC-re. (Annyira jól tapad, hogy bár késsel elvágható vagy akár erővel el is szakítható, a maradványait nem kis meló lepucolni, minden darabkája foggal-körömmel kapaszkodik a felületbe.) Nagyon jól szigetel, így tömítőanyagnak is kiváló. Az egyetlen komoly hátránya, hogy elég lassan köt, de ez függ attól is, milyen vastag rétegben kenjük fel. Nem, ez nem reklám, csupán személyes tapasztalat...

Mindenesetre amíg szárad, az illesztett felületek könnyedén el tudnak mozdulni, tehát mindenképpen a megfelelő pozícióban kell tartani őket amíg legalább alap szinten meg nem köt az anyag.

Egy pillanatszorító mindig jól jön a háznál

Jut eszembe, ha a felbontott tubus nincs rendesen lezárva, hajlamos a beszáradásra. A tubus tetejét érdemes folpackba csomagolni, majd úgy rátekerni a kupakot. Ha egyszer beszárad a tubus kimenete, azt már nem nagyon lehet szabaddá tenni. Max vágni lehet rajta egy másik lyukat. :)

Miután megkötött végre az FBS, megforrasztottam a gombot és be is applikáltuk a helyére.

Szaporodnak tyúkbelek

Összeillesztettem a soron következő darabbal és összeforrasztottam a kábeleket az elektronikával. Szerencsétlen panelt nem akartam már nyúzni, így inkább elvágtam a kábeleket és azokhoz toldottam hozzá a többi madzagot. A prototípus egyetlen megmaradt csatlakozója is száműzésre került, minden forrasztva lett, hogy spórolni tudjak a hellyel.

Egy kis toldás-foldás

Végre bekapcsolhattam. Irtó kíváncsi voltam, hogyan fog működni a ledes nyomógomb. Tudom, elfogult vagyok de szerintem irtó király lett. :) Hatalmasat dobott az összképen, abszolút megérte az árát.

Kiváló a gomb színe, nagyon hasonlít a penge kékjéhez

A fentebb látható kupacot kellett most belegyömöszölni a markolatba. Az elektronikát szigetelőszalaggal rögzítettem az akku tartó aljára, ezzel is némi helyet nyerve. A kis belső tartó ugyan jól sikerült, de a kábelek miatt ismét elég szűkös lett a hely. Végül csak belepasszíroztuk de ez csak az első töltésig maradt így. Mikor ki kellett vennem az akkut, a második kis műanyag gyűrűt már nem is tettem vissza.

Hogy a hangszóró ne érjen fémhez, a kard legalsó részének az oldalát beragasztottuk egy kis szigetelőszalaggal.

Már csak az emittert kellett felcsavarni. Ebbe illeszkedett és került rögzítésre maga a penge, ami most a PVC-s igénytelenkedés helyett három darab hernyócsavarral lett megoldva.

Hát... ez jól néz ki! :)

Nem maradhatott el a minőségellenőrzés sem a baráti társaságban.

Mindig jól esik a pozitív visszajelzés, még ha én látom is a hibákat

A legfontosabb visszajelzés természetesen a fiamtól jött, aki a farsangi készülődés alatt egyszer csak odajött hozzám, átölelt és azt mondta:

Te vagy a világ legjobb feltaláló apukája!

Hogy megéri-e ennyi pénzt és energiát fektetni valamibe? Nos, ez elég szubjektív.

Először is szögezzük le: Senki nem lesz jobb szülő attól, hogy fénykardot épít a fiának de rosszabb sem, ha nem épít. Nem egyformák az anyagi lehetőségeink, a műszaki beállítottságunk stb... Egy ilyen projekt leginkább arra jó - még ha minimálisan is vesz részt benne -, hogy a gyerkőc ismerkedjen magával az alkotói folyamattal, közelebbről megismerkedjen a műszaki dolgokkal és lássa, mennyi minden kell ahhoz, hogy egy elképzelésből valóság legyen, arról nem is beszélve, mennyire erős kapcsolatépítő ereje van a közös munkának. :)

Kicsit félkész műhelyrajzok, még pontosítani kellett telefonon

Mondanom sem kell, hogy a farsangon óriási sikert aratott kütyü, nem csak a gyerekek, hanem az érdeklődőbb szülők körében is. Hazafelé menet is megfordultak utána páran. A kezdeti bénázás után azt hiszem, kielégítő végeredménnyel zárult a projekt. :)