Ez volt az első projekt és teljesen hirtelen jött, egyáltalán nem volt tervezve. Ha esetleg most jársz itt először és nem tudod, miről szól a blog, javaslom, olvasd el a bemutatkozást.
A történet úgy kezdődött, hogy a fiam egyik ovis társa készített otthon egy kis házat kartondobozokból amit be is vittek egyik reggel az intézménybe. Szerencsétlen ingatlan nem sokáig húzta egy darabban, ugyanis a fiam néhány csoporttársával közösen sikeresen le is amortizálta már az első héten. Pech.
Az óvónőktől kaptak is rögtön házi feladatot, hogy - nyilván az életkoruknak megfelelő szinte - készítsenek otthon valami hasonlót ők is.
Sajnos a fiamat annak idején elég nehéz volt bevonni ilyesmibe, ezért gondoltam egyet és mivel a szülői segítség nem volt tilos - nyilván a másik kisgyerek se egyedül szabta ki és ragasztott össze a kartont -, arra gondoltam, megpróbálok építeni valami komolyabbat és az egyszerűbb munkafolyamatokba bevonom a gyerkőcöt. Spoiler: A kész építmény osztatlan sikert aratott az ovisok között, imádtak vele játszani, úgyhogy ha sok időt és energiát öltünk is bele, a végeredmény tükrében abszolút megérte. :)
Ahogy megkaptuk a feladatot, első körben inspirációra volt szükségem, úgyhogy este nekiálltam keresgélni. A találatok között óriási volt a szórás a legegyszerűbb és a már-már művészi szintet súroló alkotások között. Nekem a kettő között kellett valami, így szűkíteni kezdtem a kört és kifejezetten nyomtatható sablonokat kezdtem nézegetni. Nem lett mondjuk sokkal egyszerűbb a helyzetem de végül sikerült találnom egy elfogadható változatot. Mondjuk azt a sablont éppen mézeskalács házhoz tervezték de hát ki figyel oda?
Egyébként róla van szó:
https://www.kitchentrials.com/wp-content/uploads/2012/12/Gingerbread-House-To-Print.pdf
Már csak egy volt a bökkenő. Az eredeti méretben nyomtatva az egész holmi elfért a markomban.
Ez így egy kissé még alulfejlett
Persze nem estem pánikba, végül is a körzőt és a vonalzót már régóta feltalálták. Ekkor szembesültem vele, hogy nem is nagyon van már rendes vonalzóm, úgyhogy első körben mindjárt befektettem a jövőbe. Vettem egy 50 centis egyenes és két kisebb, derékszögű példányt, na meg pár normális ceruzát és radírt. Még papír kellett amin materializálódni tudott a terv. Fehér kartonpapír mellett döntöttem mert gondoltam majd jól kifestjük a gyerkőccel az egészet. Hááát, kb a tetőig jutottunk. :D A kasszánál mondjuk annyira nem mosolyogtam. Meglepve tapasztaltam, mennyire felmentek már akkor az írószer árak.
Na de haladjunk szépen sorjában. Először is nekiálltam kiszerkeszteni a sablont négyszeres méretben. Sajnos már a kis változatnál is érezni lehetett, hogy ez bizony ebből az anyagból nem lesz túl tartós. Ovis környezetben pláne. Egyértelmű volt, hogy ha hosszabb karriert szeretnék a kreálmánynak akkor valamivel meg kell erősíteni. Erre a célra tökéletesnek bizonyult pár közepesen erős kartondoboz. Gyakorlatilag bárhol hozzá lehet jutni, szinte mindig, mindenhol a szemétben landol az ilyesmi. Nem, nem kukáztam, még kidobás előtt lecsaptam néhányra valamelyik helyi üzletben.
Szerencsére a szép, fehér papíron már körbe volt vágva a forma így tökéletesen működött sablonként. Ugyan a kartondobozt sokkal nehezebb volt darabolni, viszont cserébe egyáltalán nem kellett pontosra szabni. Ollóval egyébként teljes volt a kudarc, annak a használatáról nagyon hamar letettem és áttértem a tapétavágó késekre. Azok alá nem ártott volna egy rendes alátét de jobb híján egy nagy darabot használtam az egyik dobozból. Kezdetben elfogadható megoldásnak bizonyult de oda kellett figyelni, nehogy túl mélyre vágjak.
Ha már úgyis kés volt a kezemben, ragasztás előtt gyorsan "kinyitottam" a nyílászárókat is. Több ötletem is akadt a tetőcserepekre de szorított az idő, ezért a precizitás jegyében szépen filccel felfirkáltam valamit a tetőre.
Mivel nagy felületet kellett ragasztani, ezért a jól bevált Technokol mellett döntöttem. Nem szárad túl gyorsan, így összeillesztés után is lehet még kicsit igazítani de pár perc után már el lehet engedni, nem esik szét.
Igénytelen, de működik :)
Minden tárva-nyitva
A háznak volt egy kisebb, különálló része amit az alaphoz kellett rögzíteni, itt a kartonos megoldás helyett hurkapálcákat használtam merevítésnek, ezek ragasztásához viszont a Technokol nem volt túl ideális, mivel egy-egy ilyen merevítő elemet hosszú percekig kellett volna egy helyben tartani, így hát végre testközelből is megismerkedhettem a ragasztópisztollyal. Néhány égési sérüléssel később már elég magabiztosan tudtam dolgozni az eszközzel. Nem kell ugyan pilótavizsga a használatához de pár egyszerű szabályt be kell tartani. Nagy felületek ragasztásához például nem igazán alkalmas, ilyen esetekben ugyanis vékony réteget kell felkenni ami nagyon gyorsan hűl. Túladagolni is elég könnyű, aminek pont az ellenkezője lesz a következménye, vagyis ha túl sok ragacsot nyomunk ki egy helyre akkor a nagy darab takonygombóc irtó lassan fog kihűlni, amibe nem túl kellemes élmény belenyúlni. Márpedig előbb-utóbb tuti bele fogunk.
Mire nem jó a hurkapálca? A ragasztópisztollyal csak óvatosan, a forró cucc pillanatokon belül a kezünkhöz tapad ha mellényúlunk.
Jöhet az összeillesztés
Vannak hibák, de végül is jól illeszkedik
Az összeállítást Technokollal és a ragasztópisztollyal vegyesen oldottam meg. Tulajdonképpen mindegyik elég hatékony. A Technokollal bekent felületet pár percig nem árt egy helyben tartani, a pisztolynál viszont csak kisebb szakaszokat lehet egyszerre normálisan megragasztani. Ráment egy hétvége a dologra de végre jó érzés volt egyben látni az alkotást még akkor is, ha akadtak pontatlanságok.
Összeállítva. Ráközelítve látszik a bejárati ajtó is.
Ezután már csak a festés volt hátra, vagyis elérkeztünk végre az első - és egyben utolsó - olyan munkafolyamathoz amelyben egy 5 éves kisgyerek is hatékonyan tudott segíteni. :) A festés minőségét ennek tudatában tessék megítélni. :)
Oké, legyünk őszinték, innen azért van hova fejlődni.
Ha őszinte akarok lenni akkor nem egészen így képzeltem el az egészet a fejemben. Látom a pontatlanságokat, a hibákat a festésben, kissé egyszínű is lett. Első közös projektnek viszont kiváló volt szerintem, a gyerekek imádták az óvodában, elnevezték városházának. :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
